Visszafelé járó falióra

visszafelé járó falióra

 

Lázadás

Lázadó lelkület meghatározása: Sorsával és helyzetével elégedetlen ember, állandó felülbíráló magatartása.

Megnyilvánulhat: nyilt ellenállásban, lázadásban, pártoskodásokban,

rejtetten, „én másképp csinálnám” mögé bújva,

Szóban teljes „egyetértésben” de a viselkedés csendes ellenállásával,

elfojtva, de „alkalmas” időben aktivizálva. (váratlanul robban)

A lázadás okozta az első bűnesetet is. Az első emberpár, nem elégedett meg azzal, hogy a „kert minden fájáról ehetnek”. Úgy érezték, hogy valamit Isten meg akar vonni tőlük, ami számukra oly kívánatos. Feltételezték Istenről, hogy meg akarja rövidíteni őket. A sorsával, helyzetével elégedetlen ember, olyan akart lenni, mint az Isten. A Sátán is ezért vettetett le mint bukott angyali fejedelem, és sikerült az embert is bukásba sodornia.

Az ember, azóta is ezzel a lelkülettel születik. Már gyerekkorban megtanuljuk, hogyan érvényesíthessük legnagyobb hatékonysággal lázadásunkat.

Megtérés és újjászületés segíthet rajtunk. Az ó ember részeként, halálba kell adni, és ott is tartani. A Biblia álláspontja szerint, a test cselekedeteihez tartozik, amikről úgy nyilatkozik az Ige, hogy akik ilyeneket cselekszenek, azok Isten országának részesei nem lesznek. Gal 5:19-21

Mint látjuk, a bűn gyökere, a lázadásban van. Lázadunk Isten és az Ő törvénye ellen, és ennek következtében lázadunk egymás ellen. Megy a „ki a nagyobb”, „ki a bölcsebb”, „ki a rátermettebb” harc a családokban, a gyülekezetekben. És nem vesszük észre, (vagy ha észre vesszük, teszünk-e ellene?) hogy a kapcsolatainkat morzsolja fel a Sátán.

Azokat a kapcsolatokat, amikre Isten teremtett, hogy kiteljesedjünk bennük, és visszatükrözzük Isten lényét, hiszen Ő is kapcsolatokban él. (Szent Háromság) A Vele, és az egymással való kapcsolatra.

A lázadó ember, pedig elmagányosodik, és jajgat a magány miatt, vagy olyan barátokat keres, akik megerősítik bűnös viselkedését, növelve ezzel a baját.

Ne hasonlítgassuk senkihez magunkat, mert Isten minden embert teljesen egyedi, megismételhetetlen, lényként teremtett, mindenkit más tervvel az életére nézve.

Az ember, aki hasonlítgat, elvetette az állandó lázadás, vagy a büszkeség magját. Mindkettő utálatos Isten előtt.

 

A megtérés az egyedüli út a szabadságra. Elfogadni Isten döntéseit az életünkre nézve, még akkor is, ha azok olykor fájdalmakkal járnak. Megalázni magunkat, elfogadni, hogy Isten sokkal jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi. Elfogadni embertársainkat, megbocsátani, ha ellenünk vétkeznek.